A következő szakaszt igen nehéz volt megszervezni a tömegközlekedés hiánya miatt, így a Makkoshotyka - Regéc szakaszt két körtúrában jártam be. Az első túrára a lányom is elkísért a további túrákat egyedül teljesítettem.
- Makkoshotyka - Eszkála erdészház - Gerendás-rét - (Újhuta) - (Makkoshotyka)
- (Újhuta) - Gerendás-rét - Istvánkúti vadászház - Regéc - (Háromhuta) - (Újhuta)
A túra első napján Makkoshotykáról nyugat felé vettük az irányt, egy durva emelkedőt legyőzve értük el a Cifra-kutat, ahol egy fedett esőbeállóban megpihenhettünk. A Zsidó-rét magas erdősávval körbeölelt terület, ahol a vadvirágok színes kavalkádja színesítette a mezőt. Az innen induló kék kocka jelzés a két kilométerre lévő Újhutára ereszkedik le. A körtúra során ezen az úton tértünk vissza a Zsidó-rétre, majd vissza Makkoshotykára.
Az Eszkála erdészház felé menetelve szintén egy kisebb emelkedőt kellett leküzdenünk, majd egy balos kanyarban megmutatta magát a hosszú, fehérre meszelt tornácos erdészház. A pecsételőhely nem közvetlenül a Kéken van, vagyis az erdészház épületéhez fel kell menni. A ház előtt padok, szalonnasütő hely, esőbeállók várják a fáradt vándorokat. Az erdészháztól már csak egy ugrásra van a Gerendás-rét, amely ottjártamkor katonai sátrakkal volt tele. Itt tértünk le a KÉK-ről a ZÖLD-re, mellyel Újhutára, onnan pedig a Zsidó-rétre és vissza Makkoshotykára jutottunk.
A második körtúra látványosabb és hosszabb is volt. Ha már itt voltam, nem hagytam ki a KÉK mellett lévő kilátókat, melyek megmászása csodás panorámával kárpótolt. Az első ilyen látványosság a Kerek-kő, mely büszke trónként, élesen tör elő az erdős középhegység szívében. A KÉK-ről letérve, a kék háromszög jelzést követve jutottam el a bástyaszerűen előreugró, 15-25 m magas szikla tetejére, ahonnan lélegzetelálló panoráma nyílt Zemplén hegyvonulataira. Érdemes itt egy kicsit megpihenni, mélyen elraktározni a zöld hegyvonulat és a fénylően kék ég összeolvadását.
Mivel ezek a szakaszok egyre jobban sziklásak, és Regéc felé haladva méginkább, így számítanunk kell ezeken a területen viperaveszélyre!
Folytattam utamat nyugat felé, amikor elértem a Mlaka-rétet, mely 500 méter magasan fekvő, igazi kárpáti jellegű, magashegyi rét. A sárga illetve a kék háromszöget követve hatalmas bükkfák között kanyarog fel az út a Sólyom-bércre. A panoráma nem mondható szélesnek, de a látkép közepén büszkén emelkedik ki a Regéci vár.
Továbbhaladva hamarosan egy újabb csodának lettem részese. Az eddig megszokott zempléni tájtól teljesen szokatlan tájjellegel találkoztam, ahol vékony, fehér törzsű nyírfák alkotnak sűrű erdőt, laza lombkoronájukon titokzatosan szűrődik át a napsütés.
Ahogy haladtam a tanösvény mentén egyre beljebb, a magas fű harmonikus látványvilágot alkot a 80-100 éves nyírcsoportokkal. A nyírjes legmélyebb részén, az István-kútnál áll az erdészház, közvetlenül egy békalencsés tó partján, matuzsálem-korú tölgyesek ölelésében. A piciny tavacska vizét a közeli, már bükkösök alatt eredő forrás, az István-kút táplálja. Ez a kaszálórét emberi tevékenység nyomán jött létre, és a visszaerdősülés megakadályozására a környékbeliek rendszeres tájmegőrző tevékenységet végeznek.
A nyírjes 1953 óta fokozottan védett, ezzel az ország első védett területeinek egyike. Páratlan növénytani jellemzőinek és faunájának köszönhetően előfordulnak itt például olyan szibériai rovarfajok is, melyekkel Magyarországon belül máshol nem találkozhatunk.
A kőépület kulcsosházként üzemel - pecsételőhely is -, ezért a nyírjesben minden nehézség nélkül eltölthetünk 1-2 éjszakát.
Ezzel még nincs vége a látnivalóknak, a következő kilátó, amit nem érdemes kihagyni, a Szent-Péter mennykő. 709 méter magas csúcsa a fagy által kialakított sziklatorony tetején található. Amikor kiléptem a sziklacsúcsra, széles kilátás tárul Zemplén hegyvonulataira, a távolban látható az államhatárt hordozó Milic-csoport, és alatta ott fehérlik a magányos andezitkúpon ülő füzéri vár is.
Nem messze a Szent-Péter mennykőtől, Regéc felé haladva látogattam meg a Pengő-követ. Itt szintén le kellett térni a KÉK-ről, de csupán 100 métert, így mindenképp megérte. Mikor odaértem, éppen egy hajdúböszörményi túrázócsoport lepte el a 10-14 méter magas sziklás csúcsot. Úgy kerülgettem az embereket, mintha piacon lennék. A csúcson egy ingókő áll, mely keletkezésében nagy szerepet játszott a jégkorszak, illetve a fagy okozta aprózódás.
A túra további része “eseménytelenebb”. A Bekecs-kertnél délnek fordulva, a Puskás-patak köves völgyében ereszkedtem lefelé, közben megcsodáltam a Nagy-Bekecs lábának 20-25 méter magas sziklatornyait. Az ösvény elhaladt a Kemence-kő mellett, ahol szikláról sziklára gyalogolva haladtam Regéc felé.
Innen még kb. 10 km visszasétálni Újhutáig az autóhoz. Menet közben megcsodáltam Óhuta és Középhuta kicsiny házait, keskeny, mesebeli útjait, történelmi emlékhelyeit.
Ezzel a két körtúrával 3 pecsétet szereztem (Eszkála erdészház, István-kúti erdészház, Regéc), valamint a KÉK-ből teljesítettem 25,6 km-t, de a két körtúra összesen 47 km hosszú volt.
