Az első túrától fellelkesülve hamarosan folytattuk utunkat a “huták” felé. A bózsvai pincesort elhagyva észrevétlenül kúszott be talpunk alá a Szuha-völgye. A kéktúra nyomvonala az egyre jobban összeszűkülő eróziós árokrendszerben haladt tovább.

Kora tavasz révén a Szuha-patakon átkelve, kisebb állóvizekben sok béka petét vehettünk szemügyre, melyek közül egyesek már átalakuláson is átestek, azaz ebihalak is ficánkoltak a csörgedező patakban.

Igen hamar elértük a nyaralóházakkal és sok-sok hegyoldalba vájott pincékkel övezett Kishutát, ahonnan kisvasúttal akár Pálházára is vonatozhatunk. No de mi az aszfalt úton haladtunk tovább Nagyhutára, ami valójában nem is volt nagyobb, mint Kishuta, sőt… talán még kisebb is. Itt a Polgármesteri Hivatal kapujára rögzítve megszereztük a nap első igazoló pecsétjét. A települést elhagyva végre bevetettük magunkat az erdőbe, ahol több kisebb-nagyobb vízfolyás is keresztezte utunkat. 

Vágáshuta közeledtével megpihentünk a Mária emlékhelyen, majd újult erővel indultunk neki a következő szakasznak. Néhány lépéssel továbbhaladva egy kedves üzenet fogadott bennünket: “Vágáshután köszönünk egymásnak!”. A tábla érdekessége, hogy a N betűt fordítva készítette el a fafaragó mester. A település utcanevei szlovák nyelven is olvashatók, ugyanis Vágáshuta első lakói szlovák üveghuta mesterek voltak.

Innen még 10 km és 550 m szintemelkedés a Sátoraljaújhely felett lévő Kecske-hát és Sátor-hegy találkozásánál fekvő igazolópont a Nagy-Nyugodó, ahonnan “kiszállva” a kék háromszög jelölést követve leereszkedtünk Sátoraljaújhelyre. De közben még utunkat keresztezte az Alsó-hegyközi tanösvény hálózata is, ahol gyerekekkel kisebb túrákat is szervezhetünk.

Ezzel a túrával teljesítettük a Kéktúra 22,3 km hosszú szakaszát, valamint 3 pecsét (Nagyhuta, Vágáshuta, Nagy-Nyugodó) került be az igazolófüzetünkbe.

(2021.04.02.)